A belső napóra képek is: lerohadt, erővel levert, elpusztult, folyondárral benőtt napórák. Van amelyik csak számlappal rendelkező: mert az árnyékvető pálcát rendre kilopják, letörik, elgörbítik. Ha jó magasba verték be a vasrudat: akkor meg leverték az első tatarozáskor a számlapot. A talajon fekvő napórákat megrongálták, ami fémből volt: a színesfémtolvajok értékesítették (Eger). Ponori márvány napórája a Festetics-kastály parkjában bizony kutyaürülékkel tarkított a szép színes képen.
A napóra-pusztítás kézikönyve ez: hogyan verjük le, rongáljuk meg, szedjük szét a hazai napóráinkat. A bevonuló szovjet csapatok első dolga volt a napórák megrongálása. Manapság az Országos Műemléki Felügyelőség jár élen a napóra pusztításban: mint az épülethez nem illő, életidegen vackokat veri le, vagy kopogtatja össze kőműveskalapáccsal. Szegénység, szenny és szánalmas szégyen! Helyesebb lett volna a cím: Észak-Balkán napórái! És minek kellett ezt Hevesi Zoltánnak a hálózat nyilvánossága elé tenni? Hogy mindenki lássa? http://www.tar.hu/napora/
Hiába vannak lelkes napóra-készítő kisiparosok: a szkafosz-készítő Rékai, ki vizelettel bronzosítja kehely-napóráit (dunsztosüvegben viszi a helyszínre az általa kitermelt folyadékot). Vagy a Nógrád megyei tanfelügyelő, aki elrendelte minden iskola udvarába ekvatoriális napóra gyártását: a vásott nebulók csak hintának használják, az éretlen kamaszok erőfitogtatásra: ki tudja jobban elgörbíteni az árnyékvetőt és oszlopát!? Egyetlen megoldás az esztergomi Klotz-féle módszer: olyan magasba rakni a napórákat, hogy csak hegymászótechnikával lehessen hozzáférni. De akkor meg ott vannak a Babcsánék és ők verik le.
Hiába erőlködött 20 évig egy ország amatőrmozgalma és erőlködött a grafomán szerző: a 405 napóra megyénkénti, településenkénti leírásával, próbált színes és fekete-fehér képeket tenni: az embernek elmegy a kedve a napóráktól, ha ezt a könyvet kézbe veszi....!
(Az ismertető írója a könyv szerzője)
Szerző: Keszthelyi Sándor