Nem adtam fel a régi szokásaimat

Milyen balatoni élményekre gondol szívesen vissza?

Az első, ahol Magyarországon életemben először szállodában laktam, a nevéből is sokat sejtető Auróra volt Balatonalmádiban, amelynek ez a mai szemmel nézve már nyilván nyomorúságos kinézete akkoriban nekem rettenetes luxusszerűnek tűnt. A fővárosban budapesti ugyanis nem vehetett ki szállodai szobát, mert abból mindenfajta bűn fakad. Vidéken mehetett ugyan szállodába, de csak csoportosan, meg előre foglalással, egyszóval mindenféle adminisztratív hátránya volt. Arról nem is beszélve, hogy ezek akkoriban a nyugatiaknak olcsók voltak, de nekünk drágák.

Köztudott, hogy Ön idegenvezetőként kezdte pályafutását.

Én a Coop Tourist színeiben izzítottam és a leggyakoribb program az volt, hogy megérkezett péntek este a bécsi házmesterekből álló kommandó. Vacsora, italozás, másnap délelőtt városnézés Pesten és aztán lemenetel Balatonra szombat délután vagy vasárnap délelőtt. Ez konkrétan abban állt, hogy lezötyögtünk az M7-en, ami akkor még betonlapokból volt, rattancsíkból összerakva, úgyhogy pattogott, mint a hétszentség. Általában Tihanyba mentünk. Lehetett egy kis pénzt keresni úgy, hogy kerültünk Szántód felé és átmentünk a kompon, ezt kibővítettem: a Rege cukrászdában még egy kávét és egy süteményt fogyaszthattak, én pedig felszámítottam érte mondjuk 5 márkát, tehát tiszta haszon. Nagy attrakciónak számított a hajókázás is, borzasztóan élvezték. A program általában a Baricska vagy a Hordó csárdában fejeződött be.

Fel tud idézni valami jó sztorit?

Volt egy holland csoportom, akikkel Szilveszterkor voltunk lenn a tihanyi apátságnál, és szokás szerint jól berúgtak. Olyan sűrű köd volt, hogy fogni kellett egymás kezét. Mikor ott álltunk a parton, csak annyit mondtak: „the lake must be very nice”, tehát hogy „minden bizonnyal nagyon szép a tó”.

Nyílt politikai színvallása nem okozott problémákat személyes vagy szakmai körökben?

Eddig még nem. A volt kollégáim kicsit fagyossá váltak, de ez a legkevesebb. Egyébként én nem vagyok jobboldali, csak azt mondom, hogy a kommunizmusnak Magyarországon most már végre véget kellene vetni. Sajnos nálunk nem rendszerváltás, hanem módszerváltás volt. Akik egyszer már ellopták Magyarországot, most visszajöttek és újra el akarják lopni. Szerintem ez nonszensz.

A volt Szovjetúnió területén mégis újrakötötte a barátságot.

A Szovjetúnió nagyon érdekes téma. Én már az Antall idejében is nehezményeztem, hogy teljesen a lovak közé dobták a gyeplőt, pedig a földrajzi realitások nem változtak. Mi úgymond politikai krakélerségből feladtunk óriási piacokat, mint például a Globus konzerv meg az Ikarusz busz esetében, hozzátéve azért, hogy az oroszok nagyon sok évig nem tudtak fizetni. Tehát megbízhatatlan piaccá vált, és mire megbízható piac lett, addigra lecsúsztunk az országok rangsorában. Moszkvába a befektetők, mint mondjuk a Bill Gates, úgy utazik, mint a nyugati országokba, és fogadja a Putyin. Az egyetlen hely, ahol a 35 éves Cadillac Cabrio-t nem nézték meg, az Moszkva volt, mert ott egyszerűen minden van.

Boncz Gézától gyakran idéz és bár a szakma nagyra értékeli, a médiában –úgy tűnik- nem kap méltó elismerést. Mi lehet ennek az oka?

Ő elsősorban szerző volt, tehát az, hogy ő nem tudott olyan magasságokba emelkedni, mint amit a tehetsége megérdemelt volna, az nem csak abból fakadt, hogy a média másképp interpretálta, hanem ő szerintem nem volt annyira jó előadó, mint amilyen jó szerző. Egy szerző mindig óhatatlanul a háttérbe vonul. Ezzel szemben a Hofi viszont egyszerre volt kiváló előadó és szerző is.

Mi a vélemémye a mai önjelölt „sztárokról”, mint Anettka vagy Győzike?

Mindaketten egy színt képviselnek a palettán, virágozzék minden virág. A cigányokat azért szeretem, mert minden cigány valamilyen szinten jó szereplő, tehát van az élethez egyfajta természetesebb viszonyuk. Szerintem a Győzike-show-t ez élteti, hogy a Győzikében van valami eredendő természetesség, ami belőlünk már hiányzik. Még akkor is, ha ez sokszor nagyon is megjátszott. Szerintem ez teszi vonzóvá.

Az Esti Showder 150. adásának milyen volt a visszhangja?

Nem tartozik azon típusú műsorok közé, amikre olyan rettenetesen büszke vagyok én személy szerint. Úgy jártunk, mint az igyekvő háziasszony, akinek a süteménye egy kicsit odaégett. Tényleg jó szívvel és jó szándékkal állítottuk össze, de az erőltetés biztos, hogy rányomta a jubileumi műsorra a bélyegét. Ugyanakkor ez a tavaszi időszak az, amikor a csatorna velünk a következő évre a szerződést aláírja. Nagy nézettséget kellett produkálni, ami a minőség rovására ment.

Kénytelen volt valamit is feláldozni egyéniségéből a média kedvéért?

Remélem nem. Annyi, hogy a show-t nem szerkeszthetem a saját fejem szerint. Egy másfél és két és félmilliós nézettség között bukdácsoló műsort nem lehet teljesen az egyéni preferenciáimra bízni. Ezenkívül a régi szokásaimat sem adtam fel. A kettő szerintem nem függ össze: a gyerekkori vagy fiatalkori élmények az embert egy életen át elkísérik.

Mennyi az Ön szerepe a show összeállításában?

Nagy részt vállalok a szerkesztésben. Nincs olyan vendég, akit ne akarnék, hogy szerepeljen a műsoromban. Például a zenékkel az a helyzet, hogy a zenei szerkesztő, Varga Géza mond egy előadót, és én azt sem tudom, mondjuk ki az a Sub Bass Monster, de mindenesetre megkérem, hogy nagyon szart ne hozzon. Előfordul, hogy az ízlésemtől eltérő irányzat is helyet kap, mert nyilván kell, de általában azokat is meghívják, akiket én szeretnék. Hallottam, hogy ez a Yonderboi nagyon jó, most ők jönnek, meg volt a Boban Markovics, Győzi, mindenki.