|
A vizek szerelmese
Edvin Marton olimpiatörténetet írt: két műkorcsolyázó is az általa szerzett feldolgozászenére adta elő győztes kűrjét 2006-ban Torinóban. Jevgenyij Pljuscsenko az Edvin Marton-féle Keresztapa-feldolgozásra táncolva nyerte el az aranyat férfi egyes műkorcsolya kategóriában, és a páros műkorcsolyában győzedelmeskedő oroszok (Tatjana Totmjanyina és Makszim Marinyin) a Marton által átdolgozott Rómeó és Júliára korcsolyáztak - adta hírül a Reuters. A Balatoni Hírek nyáron készített interjúja -ahol Edvin beharangozta az olimpiai szereplését- annak aktualitása miatt most újra olvasható.Saját bevallása szerint romantikus lélek, gyakran ír vízesés mellett zenét, óvodásként adta az első szerenádot, és még a kislány nevére is emlékszik, ráadásul sármos és facér! Bizonyára minden nő álma…Ő Edvin Marton, a világhírű hegedűművész, aki a 15. századból származó hangszert újra divatba hozta, egyedi, modern hangzásvilágot kölcsönzött neki, önálló show-jával pedig újabb és újabb tömegeket nyűgöz le itthon és világszerte. A vizek szerelmesével a Balatonon készítettünk interjút.
Kitől örökölted a tehetséget?
A családban gyakorlatilag mindenki zenész: a nagymamám például nagybőgőzik, a szüleim hegedülnek, és van egy húgom, aki szintén benne van a csapatban. A hangszerem a szüleim választása volt, mivel három éves korban az ember még nem igazán tud dönteni. Énekelni ugyan nem tudok, de a hegedű mellett zongorázni is tanultam.
Úgy tudom, gyűlölted a sok gyakorlást...
Régebben persze mindent megtettem, elszöktem, focizni mentem, ráültem a hegedűre, hogy ne kelljen gyakorolnom, aztán egyszer csak megvilágosodtam. Körülbelül 12-13 éves lehettem, amikor már nagyzenekarokkal játszottam és fordult a kocka: ráéreztem, hogy ez lesz az életem és a szenvedélyemmé vált. Óvodáskorom óta zenélek. Ott volt az első szerelmem, Andreának hívták. Neki adtam az első szerenádot, ezért amikor megszületett a húgom, a szüleim az én unszolásomra az Andrea nevet adták neki.
A szüleidnek nem hányod időnként a szemére, hogy nem volt igazi gyermekkorod?
Mind a szüleim, mind az én részemről óriási áldozat volt, de ezáltal nagyon gyorsan nőttem fel. Ma már nagy tisztelettel és megbecsüléssel tekintek rájuk, mert rájöttem, hogy mindazt, amit elértem, nekik köszönhetem. Én imádom az életemet, imádom azt, amit csinálok és örülök, hogy naponta szélesedik a rajongóim tábora.
Zeneileg milyen élményt jelentett számodra Moszkva?
Amikor Moszkvában jártam, az volt a legjobb iskola. Ott lehetett a legalaposabban megtanulni azt a hangszertudást -mind zeneileg, mind technikailag- , ami a színpadon úgy tűnik, mintha annyira egyszerű lenne, mivel úgy is viselkedek. A hegedülés azonban abszolút nem könnyű: komoly fizikai és szellemi igénybevétellel jár.
Mikor az ember a színpadon lát felszabadultan, el sem tudja képzelni, hogy mennyi munka van a produkció mögött.
Nagyon hosszú és nehéz volt az az út, amin idáig eljutottam. Például amikor New Yorkban laktam, annyira pici, keskeny volt a szobám, hogy ahhoz, hogy állva tudjak gyakorolni, ki kellett nyitni az ablakot, hogy kiférjen a vonó. Moszkvában pedig tizenhatan voltunk egy szobában, szóval kemény idők voltak...
A testtartástól kezdve minden szempontból megterhelő lehet egy nagykoncert. Nem visel meg nagyon? Űzöl valami sportot, hogy bírd a strapát?
Mindenféleképpen jó kondícióban kell maradnom. Otthon van egy futópadom, egy nagyon komoly felszerelésem, amin bokszolók szoktak felkészülni. Rendszeresen sportolok, hogy teljes egészében át tudjam magam adni az érzéseimnek, a muzsikának.
Sok párhuzamot látok az orgonaművész Xaver Varnus és közted: mindkettőtökre gyakran azokat a jelzőket aggatják, hogy szabadelvű, világfi, virtuóz stb.
Xaver is egy egyéniség, művész, de hát vagyunk így ezzel pár százezren. Én általában azokat az embereket és zenészeket kedvelem, akik képesek újat alkotni: Shakira vagy Sting például maguk írják és éneklik a zenét. A nemrég nálunk koncertező Marilyn Manson is azért fogott meg, mert eddig ismeretlen hangzást hozott létre, még akkor is, ha egy szélsőséget képvisel. Én is újító vagyok ebből a szempontból.
Van múzsád, aki inspirál?
Nagyon romantikus lélek vagyok, sokszor például vízesésnél szerzek zenét. Szeretem a természetet, a hegyeket, a vizet. Rengeteg helyen jártam már, és amit magamba szívok, az egyszer csak előjön a színpadon. A Bahama-szigeteken két hétig búvárkodtam és cápákat is láttam. Fantasztikus élmény volt! Egyébként nemrég letettem a búvárvizsgámat, hamarosan mesterbúvár leszek.
A Magyar Tengerre is sűrűn ellátogatsz?
Régebben gyakran jártam a Balatonon, mostanában kevesebbet, de a vitorlázást soha nem hagyom ki. Mindig nagyon szívesen jövök ide, akár haverokkal, akár csak kettesben a barátnőmmel. Bár folyton utazom, a Balaton számomra mindig a legközelebbi víz lesz. Mivel Vízöntő vagyok, alapvetően nagyon szeretek mindent, ami vízzel kapcsolatos.
Egy hangulatodnak zenei testet öltesz, ez érthető. De hogy lehet megrendelésre zenét szerezni? Munkának vagy alkotásnak lehet ezt inkább felfogni?
Bármit készítek, az szigorúan alkotás: legyen az egy felkérés vagy számok az új albumra. Akár egy show-műsorban lépek fel, akár a magyar-argentín focimeccs közönsége előtt. Semmi esetre sem munka. Mindig belülről jön a késztetés. Van, amikor úgy érzem, hogy le kell ugranom a színpadról, hogy közelebb legyek a közönséghez. Tehát nem előre megkoreografált show-elemekről van szó, nekem ez az életem. Meghívtak a torinói téli olimpiára, már el is készült a szám.
Rengeteg magyar próbálkozott már külföldön, de nem sikerült befutnia. Szerinted a te népszerűséged minek köszönhető?
Elsősorban annak, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem. Másrészt New Yorkban is élek, valódi kozmopolita vagyok, ami nagyban hozzájárult az ismertséghez. Emellett nagyon szeretem az embereket. Tizenhárom évig kollégiumban laktam, közösségben nőttem fel. Megtanultam azt, hogy tisztelni kell a másikat, hogy nem csapkodjuk az ajtót. Ez banálisan hangzik ugyan, de tudom, milyen fontos, hogy odafigyeljünk egymásra.
„Music makes the world go round” vagyis a „zene forgatja a világot”. Egyetértesz ezzel a kijelentéssel?
Biztos vagyok benne, hogy így van. A zene akkora erővel hat, mint a forradalmak. Egy-egy stílus korszakokat határozott meg. Hallod? Most is legalább három irányból szól a zene.
Forrás: FBMK