A könyv apropóját az adja, hogy 1998 elején bejelentették: a táguló Univerzum nem egyre lassulva tágul, hanem egyre gyorsulva tágul! Ezt különböző távolra lévő, de egyforma gyertyaként világító Ia szupernóvák mérései alapján bizonyították.
Hogy értsünk mindent: a szerző (Aczel, de apja még Ferenc József monarchiájának szülötteként ékezettel írta nevét) vezetésével Einstein nyomába eredünk. Németország, Olaszország, Svájc, aztán jó ideig Ferenc József alattvalója lesz Prágában, majd inkább a német császárt választja Berlinben. A fizika- és csillagászattörténet kedves adomáin át, megértjük Einsteinnel együtt mi is a speciális és az általános relativitáselméletet.
Az elmélet nagyon jó elmélet, csak a csillagászati bizonyítása van hátra, ezért összeszedik a németek a pénzt az 1914. aug. 21-iki oroszországi teljes napfogyatkozás expedícióra. Bizony pech volt előtte Ferenc József trónörökösének lelövése, egy világháború kezdeményezése, és az észlelni akaró német csillagászok letartoztatása.
A bizonyítást az angol Eddingtonék végzik el az 1919. máj. 29-i teljes napfogyatkozás expedíciókkal. Ám, hiába győz Newton felett Einstein elmélete, a győzelmes konferenciára a háborús vesztes német Einsteint meg se hívják, csak a napilapokból értesül utólag a fényelhajlási szögértékekről.
És így tovább. Olvasmányosan, hosszan, szórakoztatóan, ám mégis hitelesen mutatja be a fizika (azon belül a csillagászat, azon belül a kozmológia) eseményeit. Végén a legújabb kor csillagászati eredményeit, tényeit, csillagászait, újra kortársainkig jutva.
Ám a könyv mégsem csillagászattörténeti, az csak ürügy. Az Univerzum szerkezete, térbeli és időbeli helyzete, geometriája, sorsa, napjaink kutatási eredményeinek és terveinek bemutatása a cél. Aczel pár sor erejéig Hawkingot is előhozza, aki bemutatja a instantont: ezt a roppantul tömör téridőrészecskét, amely sokkal praktikusabb, mint az ősrobbanás szingularitása (212-214. old.). De hát, tessenek elolvasni mindezeket a finomságokat a nyájas Olvasók!
Szerző: Keszthelyi Sándor