Ha meghal a nap

77 éves korában elhunyt Oriana Fallaci, az olasz médiaszemélyiség, aki fénykorában olyanokkal készített interjút, mint Lech Walesa, Henry Kissinger, Haile Selassie, az irani sah, Khomeini Ayatollah, Willy Brandt, Indira Gandhi és még sok más híres, a történelmet megváltoztató vagy befolyásoló személyiséggel.

Interjúit tanítják a világ nagy újságíróiskoláiban. Híres volt a kemény stílusáról, a kellemetlenkedő és meglepő kérdéseiről, amelyekre néha még meglepőbb válaszokat kapott. Mégis, tán a nőiessége miatt, nem fenyegette soha veszély, hogy habitusa miatt megsértődjön valamelyik interjúalanya. Nála ismerte be például Kissinger – ez az önfejű, de remek külügyminiszter/tanácsadó –, hogy a Vietnám egy értelmetlen háború volt.

A Corriere della Seratól a New Yorkeren keresztül a New York és Los Angeles Timeson keresztül rengeteg helyen jelentek meg cikkei. Rengeteg díjat nyert.

Súlyos beteg volt, ami miatt idős korára teljesen visszavonult az újságírástól. A legutolsó időkben már csak olvasói leveleivel hívta fel magára a figyelmet, amelyekben a terrorizmus veszélyeire hívja fel a figyelmet. Néha ezt túlzásba is vitte, ami miatt egyesek arabellenesnek kiáltották ki.

Az egyik talán legismertebb, Magyarországon is megjelent kötete a Ha meghal a nap, amely az amerikai űrhajózási központokbeli élményeiről, az ottani látogatásairól szól. Filozófiai mélységekben is kutatja az űrhajózás lényegét, miszerint, mi keresnivalónk odafenn. Megsúgom: szerinte sok. Ebből a könyvből idézek: ’És ha a Föld meghal, ha a Nap meghal, majd odafönt élünk...’ Fallaci már fenn van. Nem féltem.

Forrás: Merkoffo
CreativeCommons