Interjúit tanítják a világ nagy újságíróiskoláiban. Híres volt a kemény stílusáról, a kellemetlenkedő és meglepő kérdéseiről, amelyekre néha még meglepőbb válaszokat kapott. Mégis, tán a nőiessége miatt, nem fenyegette soha veszély, hogy habitusa miatt megsértődjön valamelyik interjúalanya. Nála ismerte be például Kissinger – ez az önfejű, de remek külügyminiszter/tanácsadó –, hogy a Vietnám egy értelmetlen háború volt.
A Corriere della Seratól a New Yorkeren keresztül a New York és Los Angeles Timeson keresztül rengeteg helyen jelentek meg cikkei. Rengeteg díjat nyert.
Súlyos beteg volt, ami miatt idős korára teljesen visszavonult az újságírástól. A legutolsó időkben már csak olvasói leveleivel hívta fel magára a figyelmet, amelyekben a terrorizmus veszélyeire hívja fel a figyelmet. Néha ezt túlzásba is vitte, ami miatt egyesek arabellenesnek kiáltották ki.
Az egyik talán legismertebb, Magyarországon is megjelent kötete a Ha meghal a nap, amely az amerikai űrhajózási központokbeli élményeiről, az ottani látogatásairól szól. Filozófiai mélységekben is kutatja az űrhajózás lényegét, miszerint, mi keresnivalónk odafenn. Megsúgom: szerinte sok. Ebből a könyvből idézek: ’És ha a Föld meghal, ha a Nap meghal, majd odafönt élünk...’ Fallaci már fenn van. Nem féltem.
Forrás: Merkoffo