Kultúra / Könyv / John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése

Vannak tudósok, akik tudományuk éppen aktuális állapotát a legnagyobb nyugalommal viselik el, és nem fáj nekik, ha az nem elképzelhető, nem logikus, vagy egy icike-picike ellentmondás lapul a dolgok mélyén. Vannak más tudósok, akik mindenáron szemléletessé, a nem tudósoknak is közérthetővé akarják tenni a legnehezebb tudományágat, és nagy nyugtalansággal vizsgálják az egyetlen picurka lyukat is a tudomány szövedékében.

Az asztrofizikus Gribbin ilyen nyughatatlan fajtája a tudósoknak. A kvantummechanika éppen az a tudományterület, amely kiválóan működik a gyakorlatban, de igen érthetetlen, sőt illogikus ha magyarázni kezdjük. Egy kis lyuk is tátong rajta: illetve mindjárt kettő! A híres-hírhedt kétréses kísérlet, amellyel Richard Feynman idegesítette a XX. század fizikusait.

Gribbin látszólag csak annyit tesz, ebbe a kis problémába kapaszkodva: a fizikai- és gondolatkísérleteket logikusan, szemléletesen, tudományosan, közérthetően megmagyarázza nekünk. És, ezen közben, kapunk egy szép és tudományos világképet a kvantumfizikára is, a makrofizikára is, az asztrofizikára is, a gravitációra is, a világmindenség legnagyobb részleteire is kitárulkozva.

Ám annak, hogy a kvantumfizika érthetővé válik a mikrovilágban: ára van! Innentől kezdve a makrovilágban minden a feje tetejére áll. Minden mindennel összefügg, mégpedig azonnali hatásként. A világegyetem legtávolabbi sarkai között folyamatos kapcsolat létezik, minden mindenre rezonál, mégpedig: időtlenül, azaz végtelenül gyors hatásokkal! Könnyedén fittyet hányva a korábban korlátnak hitt fénysebességnek. Az okozat megelőzi az okot. A fény tudja miként fogunk viselkedni a jövőben. Az idő előre is, vissza is telik. Már ha van egyáltalán. A megfigyelő a kozmosz legfontosabbja: minden általa létezik, de nemcsak a ma, hanem a múlt is. Minden égitest attól a pillanattól realizálódik, amikor megpillantja a csillagnéző.

Jó, ez így nagyrészt fizika (annak is a legsötétebb bugyrai, habár igen gusztusos körítéssel tálalva), de minden oldalon előjön valami csillagászat (a fényelmélet a görögöktől Newtonon át Einsteinig, az éter kétségbeesett kutatása, a relativitáselméletek, a tér, az idő, a téridő), ha más nem, akkor legalábbis egy objektum: ez az egy világegyetem, itt ni! Igaz kacérkodik a sok-világ(egyetemek) értelmezéssel is.

Csodálnám, ha ez a könyve, ez a tudományos világképe, ez a kerek világmagyarázása Gribbinnek: nem váltana ki hatalmas vitákat. Ha mások nem, a macskatenyésztők és macskabarátok egyesületei nyilván tiltakozni fognak, az aranyos, védtelen, kiskorú cicák kegyetlen sorsa és kínosan hosszú (többmilliárd évig tartó bizonytalanság utáni) halála miatt!

Szerző: Keszthelyi Sándor

© halmaz.hu