|
Tapolcán nagyon jól éreztem magam
Jiri Menzel, az örökifjú művész majd negyven éve kapta Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmjéért a legrangosabb elismerést jelentő szobrot, az Oscar-díjat. Azóta nagy sikerrel rendezett a világ számos országában, több hazai színházi és filmes produkcióban működött közre. A tavalyi budapesti rendezésével egyidőben vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt a Csillaggal elnevezésű kitüntetést. Az újabb meghívásnak most sem tudott ellenállni. Egy angol szerző darabját vitte ezúttal színre a József Attila színházban. A "Hogy szeret a másik?" című komédia tegnapi bemutatóját a közönség vastapssal fogadta.Hát nem tudom… mivel is kezdődhet egy interjú, amikor a kérdezővel szemben az Oscar-díjas Jiri Menzel áll. Talán éppen ezzel. Az utóbbi időben a könyvei megjelenését szinte nagyobb érdeklődés kíséri, mint egyéb munkáit. Hogy jött az ötlet a „Hát nem tudom” sorozat megírásához?
Egy háziasszonyoknak szóló hetilap főszerkesztője felkért, hogy vessem papírra mit is gondolok a körülöttem lévő világról. Nem hittem nagyon benne, hogy ez másokat is érdekel, de a visszajelzések rendkívül pozitívak voltak. Erre való tekintettel a cikkeket összegyűjtve könyv formájában is megjelentette a kiadó. Mindössze egy szakmai visszhang érkezett, aminek az volt a címe, hogy
„Hát nem tudom, Menzel úr szerintem lehet, hogy hülyére vesz bennünket.
Megsértődött?
A kritikával úgy vagyok, hogy aki nem tud írni, az más munkájáról ír.
Miért van az, hogy a filmezés helyett inkább színházi munkákat vállal?
Egy dolgot el kell mondanom. Mindig is színházi rendezőnek készültem. Nem vettek fel erre a szakra, talán ennek köszönhetem a filmes karrierem. De akármikor forgattam, két film között visszatértem a színházhoz. Végigjártam Európát és most –noha a "Még egyszer hátulról" az Új színházban a mai napig műsoron van- újra Budapestre hívtak. Nem a tavalyi rendezésem volt itt az első. Bizonyára kevesen emlékeznek, hogy 20 évvel ezelőtt egy színművet már színpadra állítottam a Katona József Színházban.
És hat magyar játékfilmben is szerepelt színészként, legutóbb a Koltai Róbert által rendezett Világszámban a színi direktort alakította.
Számomra mindig kellemes kirándulás Magyarországon forgatni. Azért időnként feltűnök egy-egy filmben otthon is. Nagyon sok rendező barátom van, akik lehetővé teszik, hogy egy kicsit keressek is. Szóval boldogan jövök önökhöz. Ilyenkor egérutat nyerek, el tudok bújni a világ elől, amire Prágában nincs lehetőségem. Jól érzem magam és ráadásul itt híres is vagyok. (nevet)
Nagy sikerrel debütált a „Hogy szeret a másik?”. A közönség igényének akart megfelelni, hogy ismét komédiát rendezett?
Szeretem ezt a műfajt. Bár Csehovot és Dosztojevszkijt is nagyra értékelem, a könnyedség és a vidámság közelebb áll a szívemhez, persze némi iróniával fűszerezve.
Nem gondolta még, hogy az évtizedek alatt megszerzett tudást és tapasztalatot valamilyen formában átadja az új generációnak?
Én is tanítok, de sajnos nincs elég türelmem hozzá. Az oktatás nagy felelősség. A főiskolai professzorom –aki számos kitűnő filmet forgatott- négy éven át próbálta elérni, hogy pontosan fogalmazzunk. A művészetben könnyű mellébeszélni, pazarolni a szavakat. Ilyenkor azt mondta: Állj! Mondd el egy mondatban! Ezért vagyok hálás neki. Mindennek biztos alapja kell, hogy legyen és a legegyszerűbb úton eljutni a célig, a nézőhöz.
Folyamatosan harcol azért, hogy az európai filmek nagyobb hangsúlyt kapjanak a hollywoodi alkotásokkal szemben. Ennyire rossz véleménnyel van az amerikai filmgyártásról?
Azért vannak az amerikai filmek között is gyöngyszemek. Woody Allen mozija kifejezetten tetszik. Őt nem lehet nem szeretni.
Művészetét legalább annyira értékelik hazánkban, mint saját országában. Mi lehet ennek az oka?
Az európai kultúrkör meghatározta a térségben élők általános orientációját. A két ország történelmében is sok hasonlóság mutatkozik, melynek nehéz pillanatai a humor és az öniróniára való képességünk hiányában elviselhetetlenek lettek volna. Ezeket az eszközöket magam is szívesen alkalmazom filmjeimben.
Többször nyilatkozta, hogy amikor nálunk dolgozik, úgy érzi magát mintha egy gyógyfürdőbe érkezett volna pihenni. Járt már Közép-Európa legnagyobb tavánál, a Balatonnál?
Tapolcán voltam egy alkalommal, ahol nagyon jól éreztem magam, de sajnos a tóban még nem fürödtem. Remélem eljutok oda egy nap, mert valóban kedvelem a fürdőhelyeket. Mostanában egyre gyakrabban járok Magyarországon, talán egyszer a sok munka mellett pihenésre is jut idő és akkor ellátogatok a Balatonra.