- 1962 -
GONDOLATOK A VALLÁSRÓL – ÖSSZEÁLLÍTOTTA: I.A. GALICKAJA, fordította: Székely Andorné, Kossuth Könyvkiadó, 1964. Eredeti kiadás: 1962.

A kultúra kezdeteinek kezdetétől a megjelenés évének kiemelkedő személyiségeiig, parádés névsorral rendelkező idézet- és aforizmagyűjtemény, 15 különálló fejezetben tematizálva. Kissé néhol a kor szellemében ideologizál, de ezek a részek elhanyagolhatóak benne.

- 1962 -
J. KYSELY: A MODERN EMBER ÉS A VALLÁS. Fordította: Szepesi Zoltánné. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1965. Eredeti kiadás: 1962.

A mű a szocializmus ideológiájának szemszögéből elemzi a vallást – tanulságos, mindkét eszmerendszer érvelési módját tekintve hasznos tapasztalatokat nyújthat.

- 1962 -
JOACHIM HERRMANN: HAMIS VILÁGKÉPEK – CSILLAGÁSZAT ÉS BABONA, Gondolat Kiadó, Bp., 1966, eredeti kiadás: 1962.

Sok vallási jellegű, asztrológiára alapozó okfejtés cáfolatát olvashatjuk benne.

- 1964 -
A.SZ. BOGOMOLOV: A PRAGMATIZMUS. Kossuth Könyvkiadó, 1966. Eredeti kiadás: 1964.

A pragmatizmus állandó támadási felület az ateizmus irányában a vallási ellenkritikák felől, holott a „gyakorlati haszon” gyakorlati filozófiája a mindennapi élet egyik legfontosabbika. Ezzel, és a valláskritikához kapcsolódó néhány témával is foglalkozik Bogomolov könyve az olyan fejezetekben, mint pl.: „Kétkedés és hit”, „A hit megerősítése módszereinek viszonylagos értéke”, „A pluralizmus és a vallásos hit”, „A vallás rekonstrukciója”.

- 1966 -
ERICH FROMM: „OLYANOK LESZTEK, MINT AZ ISTEN” - Az Ótestamentum és hagyományának radikális értelmezése., Akadémiai Kiadó, Bp., 1996. Eredeti kiadás: 1966.

A könyv összefoglalója így ír: „E könyv Biblia-interpretációja radikálisan humanista. Radikális humanista alatt pedig azt az átfogó filozófiát értem, amely az emberi faj egyedülvalóságát s az ember azon képességét állítja az előtérbe, hogy a maga erejét a belső harmónia és a békés világ megteremtése szolgálatába állítsa. A radikális humanizmus az ember tökéletes függetlenségét tartja a legfőbb célnak, ami azt jelenti, hogy a fikciókon és az illúziókon keresztülhatolva előre kell haladni egészen a valóság teljes felfogásáig.” (…) „amennyiben hívő és nem hívő ugyanazon cél felé törekszik – ti. az ember felszabadítására és felébresztésére –, mindkettő felfoghatja, ki-ki a maga módján, hogy a szeretet parancsa az, hogy a másikat jobban megértse, mint akár önmagát.”

- 1966 -
ROBERT ESCARPIT: NYÍLT LEVÉL ISTENHEZ. Európa könyvkiadó, Bp., 1967. Eredeti kiadás: 1966.

A levél kezdete: „Miképpen lehetséges, hogy Ön, Uram, akit mindenhatónak mondanak, sosem tudott bennem komolyabb érdeklődést kelteni létezésének problémája iránt? Talán meg se próbálta. Talán nem is érdekli a véleményem. Ebben az esetben nem tartozunk egymásnak semmivel.” Az írás lebilincselő, csipkelődő, ironikus, rendkívül éleslátó humorral fűszeretett. Élvezettel olvashatják azok is, akiknek semmi érdeklődése sincs a vallás kérdése iránt, és pusztán valami szórakoztató, színvonalas humorral alkotott művet keresnek.

- 1969 -
GUSTAV JAHODA: A BABONA LÉLEKTANA, Közgazdasági és Jogi kiadó, Bp., 1975; eredeti kiadás: 1969

A miszticizmus, spiritizmus, a vallási képek és gondolkodás, a valóságtorzító és a korlátozott, beszűkült és vágyteljesítő gondolkodásmód részletekbe menő elemzése – ennek az írásnak az ismeretében lehetővé válik az elkülönültnek tűnő valóságtorzító gondolkodásmódok komplex szemlélete.

- 1973 -
LUDVIK SOUCEK: A BETLEHEMI CSILLAG NYOMÁBAN, Madách, Bratislava, 1973.

Részlet: „Az evangélium, az Újszövetség ugyan Jézus Krisztus életének adatairól semmi világosat nem mond, de legalább két csillagászati tüneménnyel keretezi Jézus életét: a bölcső fölött ragyogó betlehemi csillaggal, amelynek az előző fejezetet szenteltük, és a Jézus halálát kísérő napfogyatkozással. Nem csoda. Az evangéliumok írói a jelek szerint nem ismerték a bennünket érdeklő kor valóságos történetét, nem ismerték a földrajzot, és nem voltak tisztában az i.sz. I. század Palesztinájának viszonyaival sem. Hiszen a kereszténység nem Palesztinában keletkezett, hanem körülötte elszórtan elhelyezkedő központokban. A legrégibb keresztény írásműnek, János jelenéseinek szerzője, Pathmoszi János, aki 68 körül élt, leveleit kisázsiai községekhez címezte, és Jézus emberi sorsáról nyílván sejtelme sem volt. Ő ugyanis Krisztust teljességgel mennyei lénynek ábrázolja „kinek hét szarva és hét szeme vala”, s olyan asszonytól született, „aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a Hold, és az ő fejében 12 csillagból korona”. A helyzetet bonyolítja az evangelisták nem valami nagy szavahihetősége: Kelszosz, a kereszténység igen tapintatos és megfontolt bírálója még a II. század második felében megírta, hogy „a keresztények sokszorosan átdolgozták és egyre átdolgozzák az evangéliumok első feljegyzéseit, hogy visszautasíthassák a kifogásokat…” S végül abból a 22 evangéliumból, amelyről említés maradt fenn (a nazarén, az ebionita, az okszürünkhoszi, a fajumi, a Barnabás-féle evangélium, stb., stb.) az egyház csak négyet ismert el. A többit rendkívül gondosan kiszorította és elpusztította. (Ez a szokás egyébként fennmaradt a modern korig, különben nem lettek volna fasiszta könyvmáglyák.)” – Szóval elolvasásra érdemes!